|
|
 |
 |
 |
 |
|
Búvárbetegségek 6. |
|
|
|
Írta: blise
|
|
2007. február 13. kedd 19:25 |
A búvárbetegségeről szoló cikkek sorában a keszonbetegséggel, kialakulásával, megelőzésével, kezelésének módjaival foglalkozunk
A nullazsilipidő figyelembevétele
Ha átléptük a kritikus mélységet, akkor a felszínre jövetelkor a gázbuborékok képződése függ a merülési mélységtől és a merülési időtől is. A különböző merülési mélységeknél van egy előre kiszámított időtartam, amin belül, ha a megengedett 10m/perc emelkedési sebességgel folyamatosan a felszínre megyünk, még nem vagyunk veszélyben, nem kell kizsilipelnünk.
Ezt az időtartamot nullazsilipidőnek nevezzük. Mindig arra kell törekednünk, hogy az adott mélységre érvényes nullazsilipidőt betartsuk.
Az utóbbi években a kizsilipelési táblázatokat folyamatosan átdolgozták, hogy nagyobb biztonságban legyünk még ismételt merülések esetén is.
A legújabb táblázatokat úgy állították össze, hogy ismételt merüléseknél a kockázat még ún. jojó merülésnél is 0,5% alatt legyen. Ez a nullazsilipidők jelentős csökkenését, illetve a zsilipelési megállók időtartamának növekedését hozta magával. A továbbfejlesztett búvárkomputerek, mint például a Versa, már ezekkel az új értékekkel dolgoznak. Azt is megfigyelték, hogy ha az ismételt merülések előtt 12 órás szünetet iktattak be, akkor is nagy volt a nitrogéntelítettségi szint. Ezek alapján már
magyarázatot lehetett adni olyan korábbi búvárbalesetekre, ahol két merülés között több, mint 12 órát töltöttek a felszínen.
Még ha nullazsilipidőn belül merülünk is, akkor is tartsunk 3 m-es mélységben 3 perces zsilipelési megállót.
Ha átléptük a nullazsilipidőt, akkor a keszonbetegség elkerülésére iktassunk be zsilipelési megállókat a következő mélységeknél: 15m, 12m, 9m, 6m, 3m. A kizsilipelési táblázat megmutatja, hogy az adott mélységben mennyi időt kell eltöltenünk. Manapság a kizsipelési táblázatokat felváltották a búvárkomputerek, de a kezdőknek tanácsoljuk, hogy tanulmányozzuk a táblázatokat is, hogy a veszélyes idő-mélység tartományokról fogalmuk legyen.
Ha nem tartunk zsilipelési megállót, vagy nem elég hosszú ideig tartózkodunk egy-egy lépcsőnél, akkora a keszonbetegség ismét tünetei léphetnek fel, amelyek, akár légembóliához vezethetne, és ezáltal halált okozhatnak. A keszonbetegség kialakulásában közrejátszhatnak az alveolusokban levő kicsi levegőbuborékok (mikrobuborékok), melyek a nitrogén fokozott kilégzését jelentősen akadályozzák.
A keszonbetegség tünetei
Általában a felszínre jövetel után 12 órán belül jelennek meg a tünetek. A következőkben bemutatjuk a betegség lefolyását enyhébb (1. típus), illetve súlyosabb (2. típus), idegrendszeri károsodással járó esetekben is.
Bőrviszketés
Az elégtelen nyomáskiegyenlítés (dekompresszió) első jelei a viszketés és a bizsergés. A bőrön apró foltok formájában, ún. márványbőr alakul ki. Ezeket a periférikus vérpályákban lévő oldatlan gázbuborékok okozzák. A keszonbetegségnek már ezt a stádiumát is úgy kezeljük, hogy a beteget újra nyomás alá helyezzük, így megakadályozhatjuk a komolyabb következményeket.
Hasfájás
Inkább a testesebb búvároknál fordul elő. Mint már említettük, a zsírszövetek vérellátása gyengébb, mint az izmoké. A keletkező gázbuborékokat ezért a vér nehezebben szállítja el ezekről a helyekről, így azok felhalmozódnak, fájdalmat és puffadást okoznak.
Ízületi-, izom- és csontfájdalmak (bendek)
Néha reumaszerű fájdalom, ún. bend lép fel az ízületekben, amely még a csontokra is kisugárzik.
A bendek kialakulásának a nitrogénfelhalmozodás az oka az izületekben és az izmokban. Az ízületek vérellátása rosszabb, mint más szöveteké, ezért a nitrogénbuborékok ott nagyon lassan bomlanak le. Különösen azoknál az ízületeknél jelentkezik ez a fájdalom, amelyek a víz alatt jelentős mozgást végeztek (bokaízület, vállizület és könyökízület). A fájdalom mellett a mozgás is korlátozódhat, bizonyos izomcsoportok átmenetileg felmondják a szolgálatot. A bendeknél fellépő fájdalom olyan nagy is lehet, hogy a búvár összegörnyed tőle.
Az idegrendszer bénulása
A gázbuborékok a központi idegrendszerben is képződnek. A gerincvelőben és az agyban a gázbuborékok bizonyos idegkötegeket elzárhatnak és ezáltal az izmok nem mozognak. Gyakran fellép akár keresztirányú bénulás is. Az agyban életfontosságú központokat érinthet a keszonbetegség, ami hallucinációkhoz, megvakuláshoz, emlékezetkieséshez és végül halálhoz vezethet.
Légembólia
Ha durván figyelmen kívül hagyjuk a nullazsilipidőt, vagy a dekompressziós megállókat, a vérpályákban gázok képződhetnek, amelyek a tüdőbe kerülve gátolják a gázanyagcserét, és légszomjat, köhögőrohamokat és fojtást okoznak. Ha a kisvérkörbe nagy mennyiségű gáz kerül, eszméletvesztés léphet fel, és a szívizmok működésképtelensége miatt akár meg is hallhatunk. Ha a gázbuborékok a vérkeringésen keresztül a koszorúérbe kerülnek, azok elzáródhatnak, amelyeknek szívinfarktus a következménye. Ezen kívül a gázbuborékok felhalmozódhatnak a szívben is, aminek nyomán a keringés leáll.
A keszonbetegség rizikótényezői
A keszonbetegség kialakulását néhány tényező elősegíti testi igénybevétel és kimerültség, a hideg, a test nagy zsírszázaléka és a fokozott folyadékvesztés. Az életkor, a nem és az alkohol is befolyásoló tényező, de ide tartozik a merülési tapasztalat is.
A keszonbetegség megelőzése
Három lehetőség van a keszonbetegség megelőzésére: a legegyszerűbb, ha nem merülünk 8…9 méter alá. A második lehetőség az, hogy ennél nagyobb mélységből a nullazsilipidőn belül jövünk a felszínre. Ha már átléptük a nullazsilipidőt is akkor, a nyomást lassan csökkentsük. A zsilipelési megállókat befolyásolja a merülési idő és a merülési mélység is. A kizsilipelési táblázatok és a búvárkomputerek megadják a szükséges adatokat. Az előírt megállások idejét és mélységét szigorúan be kell tartanunk. Ha egy nap több alkalommal is merülünk, akkor az ismételt merülést is figyelembe vevő zsilipelési táblázatot kell használnunk. Ha búvárkomputert használunk, nincs szükség kizsilipelési táblázatra.
A kizsilipelési táblázat használata
A Hahn-féle kizsilipelési táblázatot az első és az ismételt merülések nullazsilipidejének és a zsilipelési megállók mélységének és időtartamának a kiszámításához használjuk. A táblázat a 9…63 méteres mélységig használható és különböző szakaszokra van osztva. Minden egyes mélységhez tartozik egy nullazsilipidő, a különböző fenékidőkhöz pedig zsilipelési megállók és ismétlési csoport jelölések.
- Mélységen a legnagyobb merülési mélységet értjük. Ha ez két érték közé esik, akkor a nagyobb értéket kell figyelembe vennünk.
- A fenékidő a lemerüléstől a vízfelszínre emelkedés kezdetéig tart. Ha ez két érték közé esik, akkor a nagyobb értéket kell figyelembe vennünk.
- Zsilipelési megállókon a felemelkedéskor beiktatott szüneteket értünk, előre meghatározott mélységben.
- Ha erős fizikai igénybevételnek vagyunk kitéve, mindig a következő legnagyobb időértéket kell figyelembe vennünk.
Az ismételt merülések fenékidejéhez többletidőt kell adnunk, amelyet a táblázatból határozhatunk meg:
Az ismételt merülésekre vonatkozó táblázat felső részén keressük ki az első merüléshez tartozó ismétlési csoport betűjelénél (B…G) azt a két értéket, amely közé esik a ténylegesen a felszínen töltött időnk. Ezután a két érték közötti nyilat követve nézzük az alsó táblázatot. A tervezett mélység és a nyíl találkozásánál megkapjuk azt az értéket (maradék nitrogénidő), amelyet pótidőként az ismételt merülésnél a tényleges fenékidőhöz hozzá kell adnunk. Az így kapott nagyobb értékkel meghatározható az új kizsilipelési idő és az új ismétlési csoport is.
- Ha az ismételt merülés mélysége a két érték között van, a nagyobb értéket kell figyelembe vennünk.
- Repülni csak egy meghatározott felszíni idő eltelte után szabad, be kell tartanunk az utolsó merülésünk ismétlési csoport jelöléséhez a repülőgéppel jelzett hasábban megadott várakozási időt.
Egyébként minden merülésnél tartsunk legalább egy zsilipelési megállót 3 méteren 3 percre.
Ha átlépjük a nullazsilipidőt, akkor az összes zsilipelési megállót be kell tartanunk, de ehhez elegendő levegőtartalékra van szükségünk, nemcsak magunknak, hanem merülőtársunknak is. Ezért minden egyes merülés előtt ki kell számolnunk az adott levegőmennyiséggel lehetséges merülési időt egy bizonyos mélységben. A beiktatandó megállóknál elhasznált levegőt sem szabad elfelejtenünk.
Ha a szükséges zsilipelési megállót levegőhiány miatt vagy más okból nem tudjuk betartani, és nincs a közelben nyomáskamra akkor ún. „nedves rekompresszióra” lesz szükségünk, tehát a búvárnak ismét nyomás alá kell kerülnie és onnan szabályosan fel kell jönnie. Eddig ne jussunk el soha, mert ez életveszélyes. |
|
Utolsó frissités ( 2007. február 13. kedd 19:33 )
|
|
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
|
|
|
Látogatottság |
 | Ma | 10 |  | Tegnap | 22 |  | Héten | 32 |  | Hónapban | 183 |
|
|
|
|
|
|
|
